Mint látjátok, az egyhetes távollét egy kicsit hosszabbra nyúlt, ami annak köszönhető, hogy a nyaralás után regenerálódásra volt szükségem. Ez a szombati érkezés óta sikeresen meg is történ, tehát jöhet a folytatás:

Ez a kis holiday, aminek részese voltam szigorúan családi volt így senkitől nem zavartatva élvezhettük ezt a szuper 1 hetet. Lehet sokaknak meglepő, de én még mindíg kifejezetten szeretem a családi nyaralást, üdülést, mert ilyenkor tényleg mindenki csak erre szánja magát meg az idejét, majd mindent 1ütt csinálunk (strandolás, kirándulás, reggelizés). Rendesen kipihenjük magunkat, sok képpel gyarapítjuk az amúgy sem kicsi családi albumot. Nem volt ez másképp most sem: Július 5-én (szombat) 3:15-kor (hajnal) indultunk a rövidnek éppen nem nevezhető útra (kb 840km csak oda) és már du 4 órakor szerencsés ám roppant fárasztó utazás után megérkeztünk Nin városába és birtokba is vehettük az apartmanunkat. Kipakolás után egyből irány a tenger, estig jól leáztattuk magunkról az út porát. A vasárnap és a hétfő hasonlóképpen telt, azzal a különbséggel, hogy délelőttönként felfedeztük a várost és környékét. A keddi napon már kora délelőtt átruccantunk a tőlünk mindössze 15 km-re fekvő festői szépségű Zadarba, ahol az egész belvárost bebarangoltunk és nemutolsósorban lefoglaltunk a másnapi hajóutat.
Szerdán aztán következett a hét egyik legérdekesebb programja: egy egész napos hajókiránduláson vettünk részt. A hajó a Cornati Nemzetiparkba vitt el minket, amit megkerült majd visszafelé megállt egy kis szigeten, ahol fürödhettünk is. A part köves volt a víz pedig rendkívül tiszta és nyugodt, több méterre lelehetett látni az aljára. Mi apával természetesen legalább 80-100 méterre beúsztunk és úgy feküdtünk a vízen. A fürdőzés után ebéd következett, amit a hajón szolgáltak fel. Flekken és sülthal közül lehett választani, perszi mi mindannyian halat ettünk. Italként Tesco gazdaságos (most már lehet színes is) narancslevet fogyaszthattunk, amit szerintem még tovább hígítottak, de leglább ingyen volt, egész úton vedelhetted. Mire hazaértünk mindannyian hulla fáradtan dőltünk az ágyba. Másnap Split városába vettük az irányt, ami lakóhelyünktől megközelítőleg 160 km-re van. Split az ország második legnagyobb városa. Itt található Dioklecianus palotája amit kb Kr. u. 300 ban kezdtek el építeni. Később aztán sokan átalakították főként erőddé a különböző hadászati célok miatt. Szerencsére sok eredeti rész maradt meg. Split városa a sportról is híres. A Yugoslavika Split kosárlabda csapatát erősítette a '90es évek elején Tony Kukocs. Az Ő vezetéssével számost európai kupagyőzelmet szereztek. Aztán jött a délszláv háború és Tony az NBA-be távozott ahol csak a "Croation Sensation" néven amlegették. A Chicago Bulls játékosaként 3 bajnoki gyűrűt szerzett. Ő volt a Jordan fémjelezte csapat legjobb csereembere. Pályafutását 2004 a Bucksban fejezte be. A Splitből való hazaérkezés után még természetesen késő estig fürödtünk, utánna pedig kimentünk a városba pizzát enni. A péntek ismét a pihenésé, fürdőzésé volt, valamint este már a pakolásé, a szombat pedig sajnos a hazaindulásé: reggel 8:30-kor indultunk és 12 órával később értünk haza Ónod City-be.
Nagyvonalakban így zajlott a horvát utunk és ezzel a bejegyzéssel immár a kosár mellett magamról is írtam nektek egy kicsit, de lesz ez még több is. Majd vmikor. Igyekszek minél hamarabb írni, lehet akár már holnap vagy azután. A folytatásban valószínű az idei idény kerül végre befejezésre mert, ami most zajlik a tengeren túlon (draft cserék, játékos igazolások) az még én se látom át igazán:P Van ilyen.

Ja igen, ha néhány helyesírási hibát vétek azt mindenki nézze el nekem, gimiben elég szerencsétlen volt a nyelvtantanár:P